Szégyen a diszlexia?

2022.11.09.

Kényes kérdés, de szembe kell nézzünk vele:

a legtöbb érintett család szégyelli a diszlexiát.

Ez alapvetően érthető, hiszen a részképességzavar olyan problémákban nyilvánul meg, melyek hátráltatják a gyermek iskolai előrehaladását, sőt, a közösségben betöltött szerepére is hatással vannak. A diszlexiás gyermek a tanulmányai során kevésbé sikeres, és részben emiatt zárkózottá is válhat – a család és az iskola viszonylatában egyaránt. Az iskolai nehézségek és a zárkózottság miatt egy probléma halmaz alakul ki, amivel legtöbb esetben a szülők sem tudnak mit kezdeni. Ezt a probléma halmazt érthető módon nehéz nyitottan, derűlátó módon kezelni, ezért a családok többsége éveken át csendben küszködik vele.

Az ilyen gyermek gyakran megkapja a lusta, és/vagy buta gyerek címkét. A szülőkben pedig óhatatlanul felmerülnek a kérdések: A nevelést rontottuk el? Vagy a mi gyerekünknek veleszületett adottsága, hogy bizonyos elvárásoknak nem képes megfelelni?

  1. Érv: A szégyen főleg abból ered, hogy a diszlexiának csak a hátrányait látjuk, csak azokra fókuszálunk. Vannak viszont lényeges erősségek is, melyek ehhez a másfajta működéshez kapcsolódnak.

A negatív megítélés önmagában érthető, hiszen ami nem megy, azt valahogyan szeretnénk fejleszteni, egészen addig, amíg el nem érjük a sikert. Sajnos azonban a legtöbb fejlesztés nem hoz gyors javulást, látványos sikereket, erről sok szülői kommentet olvashatunk a témára szakosodott csoportokban.

Tapasztalataim szerint a szégyenérzettől könnyen megszabadulhatunk, ha felismerjük a diszlexia valódi természetét, működését. Amint megértjük, hogy ennek a másfajta agyműködésnek vannak lényeges erősségei is, mindjárt más megvilágításba kerül a jelenség.  Egy jól felépített tanácsadási folyamatban pedig ezeket az erősségeket saját gyermekünkben is felfedezzük. Az addigi „csupa nehézség” mellett megjelennek a lehetőségek is, hiszen ezekre az erősségekre (mint pl. kreativitás, egészlátás, szervező készség, probléma megoldás) igenis tudunk alapozni.

  1. Érv: A problémával kapcsolatos szégyen, szemérmesség olyan, mintha a gyermekünknek csak a felét látnánk. Node milyen dolog ez ugye?

Azt a felét, amit az iskolarendszer mutat nekünk. Gyermekünknek az a bizonyos, kevésbé látható másik fele azonban legalább annyira érdemes a figyelmünkre. Mellesleg jó eséllyel ez a másik fele az, amivel az életben képes lesz átlagon felül teljesíteni az élet bizonyos területein.

A részképesség zavar sajátosságait tudatosan kezelve tehát segíthetjük gyermekünket egy sikeresebb életút felé elindulni. Szégyen helyett derűvel, megalapozott optimizmussal.

  1. Érv: Inkább oktatási rendszerünknek kellene szégyelleni magát, amiért ennyire nem képes érzékenyen, alkalmazkodva kezelni az eltérő képességeket.

Egy találó mondás szerint az oktatás akkor kezel minden gyereket egyenlően, ha minden gyereket másként, saját adottságait figyelembe véve kezel.

Ha fizikailag részt is veszel benne, szülőként alkalmazkodsz hozzá, lelkileg ne menj be az oktatási rendszer alá! Ismerek olyan önálló gondolkodású szülőket, akik diszlexiás gyermekük esetében nem adtak sok teret a szorongásnak, inkább úgy álltak hozzá, hogy „tudom, hogy jó fej, majd megtalálja a helyét!”. Tudom, nem könnyű így gondolkodni a házifeladatok és merev elvárások dzsungelében. De érdemes ezt a hozzáállást kialakítani, erre tréningezni magunkat. Jól tudjuk, hogy oktatási rendszerünk a lelkiismeretes tanárok minden igyekezete ellenére messze nem tökéletes. Legyünk hát kicsit gyermekünk cinkosai! Kacsintsunk össze, és kezeljük a két dolgot, az iskolai elvárásokat és gyermekünk más típusú erősségeit, érdeklődését párhuzamos valóságokként. Gyermekünk hálás lesz érte.

  1. Érv: Az a sok híres diszlexiás…

Legtöbben meglepődnek, mikor tudomást szereznek róla milyen sok sikeres ember él, vagy élt diszlexiával. Mi lehet ennek a magyarázata? Részben bizonyosan az, hogy a rájuk jellemző jobb agyféltekés dominancia bizonyos készségeket felerősít, és ezen erősségek fontosak lehetnek akár a természettudományos kutatásban, akár egy sikeres vállalkozás felépítésében. Ilyen erősségek az egészlátás, azaz bonyolult rendszerek jó átlátásának képessége, mintázatok felismerése (a természettudományos kutatások területén különösen fontos), kreativitás, vagy a „dobozból kitekintő” gondolkodás. Mind olyan tulajdonság, melyek átlagon felüli teljesítményeket tesznek lehetővé az élet számos területén, a legkülönbözőbb szakmákban és tevékenységi körökben.

Nyilván nem válhat minden diszlexiás gyermekből világhíresség, de a saját erősségei területén sikeres, a rejtett készségeit tudatosan kiaknázó egyén igen.

Ebben szeretnék a segítségetekre lenni ezzel a cikkel is.

Kérdés esetén keress bátran!

Márti

+36 30 566 4910, makramarta@gmail.com